Csíkszentmihályi Mihály flow elmélete szerint – “szabad fordításban”, vagyis az én értelmezésében- van egy olyan állapota az elménknek, amikor a tér és idő érzékelése megváltozik, a cselekvés önmagáért történik és megtörténik az áramlás.

Hobo azt mondja: Úton lenni a boldogság….

Márai szerint utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.

Keleti bölcsek a Taoról beszélnek meg az első lépésről.

Mindez számunkra, akik ezt az oldalt készítjük az utazásról szól. Utazásról és a megismerésről. Szerintünk a nyaralás lassú folyamat, mindazonáltal nagyon aktív is egyben. Évekkel ezelőtt elneveztük ez az aktív nyaralást izomból nyaralásnak. Nem lustálkodunk az ágyban, mert az otthon is tudunk, kelünk-megyünk.

A slow itt sem a kényelmes, lustizzunk még egy fél órát az ágybant jelenti, hanem, hogy keljünk föl, de csak azért, hogy a hegyi kis falu szélén egy lakóautós parkolóban töltött éjszaka után besátáljunk a központba és keressünk kávét megvásároljunk a helyi kisboltban és rövid és vidám eszmecserét folytassunk arról a helyi idős hölgyekkel, hogy sajnos a kávézó itt már bezárt régen. A kép, a hangulat, a színek, a zajok, az illatok, a helyi boltos unokaöccsének a fotója él bennünk és formálja a képet a világról, emberekről, tájakról, hangulatokról, habitusokról és az érzésekről, amelyek lecsapódtak bennünk ennek hatására.

Lassú áramlás alakul ki egy olyan lakóautózásból, ami nem rohan, hanem lát, megél, sőt megáll, bárhol, bármikor és ott is marad két napot, mert ugyan hova rohanna. Úgy nyaral, hogy nem hozza a pincér, hogy nincs kirakat mosoly, nem villog le mindenki a belső sávban, nincs forgalmi idegbaj az autópályán, sőt nagyon autópályázás sincs. Helyi termék van, kisbolt van, kis piac van, nyugi van. Slow van. Flow van. Slowflow van. Ez van. Próbáljátok ki!